Nőiesség vagy nőiség, számít ez?

Sokszor hallom klienseimtől, hogy bizonytalanok abban, mi a különbség a nőiesség és a nőiség fogalma között. Egymás szinonimájaként használják őket a közbeszédben, és inkább a „nőiesség” szót veszik elő akkor is, ha nőiségről beszélnek.

A nőiesség a külső női jellemzőket foglalja magában: egy nő hogyan öltözködik, milyen a haja, a körme; ha ránézek, mi jut eszembe róla. Tehát ebben az esetben azok a külső tulajdonságok kerülnek előtérbe, amelyeket mindannyian látunk, és meg tudjuk fogalmazni, mi teszi egy nő megjelenését nőiessé, milyen jellemzők alapján gondoljuk egy nőről, hogy nőies.

A nőiség ezzel szemben a női létünk belső megélése, ami magát a női kisugárzást eredményezi.

Nem biztos, hogy egyértelműen meg tudjuk fogalmazni, mi kelti bennünk azt az érzést, hogy valaki megéli a nőiségét, mivel ez nem feltétlenül szembetűnő. Lehet, hogy apró, finom jelzések utalnak erre. Ezek inkább viselkedésből fakadó jegyek, pl. testtartás, mozdulatok, a beszéd módja. A nőiséget leginkább az önismereti munka segítségével tudjuk változtatni, ellentétben a nőiességgel, amit sokkal könnyebb egyik napról a másikra alakítani: egyik nap mélyen dekoltált ruhába öltözik valaki, a másik nap pedig sportosan.

Fontos megjegyezni, hogy a nőiesség és a nőiség nem feltétlenül ellentétei egymásnak, hanem két különböző síkja annak, ahogyan a női létet megéljük: az egyik inkább látható, a másik pedig érezhető. Nem két egymástól teljesen elkülönítendő fogalom, mert hatással vannak egymásra.

Például ha a nőiségünk finom oldala kerül előtérbe lelki szinten, akkor lehet, hogy nincs rá szükségünk, hogy ezt nagyon láthatóvá tegyük kiegészítőkkel vagy harsány színekkel. De az is előfordulhat, hogy életünk egy olyan szakaszát éljük, ahol nőiségünk bevállalósabb és zabolátlanabb oldalát engedjük meg magunknak, és ezt a külső megjelenésünk is leköveti egy merészebb megjelenéssel.

És hogy hogyan kapcsolódik ehhez a pszichológiai munka?

Az üléseken és a női csoportokban a nőiséggel foglalkozunk, a belső megéléssel.

Azzal, hogy hogyan tudunk kapcsolódni a bennünk élő Nővel, hogyan engedünk neki teret, milyen női minőségek kerülnek előtérbe, melyekkel van dolgunk és munkánk. Ez egy lassú, de annál mélyebb folyamat. És ugyan nem olyan könnyű és könnyed, mint a nőiességet alakítani, de tartós változást hozhat, amely a kisugárzásban is megmutatkozik.

A nőiesség és a külsőségeken való munka is fontos, mert alapvetően meghatározhatja, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben, hogyan tekint ránk a környezetünk. Viszont a lelki munkától lesz önazonos, és nem pedig olyan érzés, mintha egy jelmezt viselnénk.